“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok…” (Radnóti Miklós)
Mindig azt mondogattam , hogy nem akarok külföldre menni nyaralni, amíg itthon nem voltam például Debrecenben, Szegeden, Hortobágyon vagy az Őrségben. Persze ennek anyagi okai is voltak/vannak, de mégis az igazság, hogy nagyon vágyom arra, hogy megismerjem szép hazámat, mert rengeteg gyönyörű hely van itthon is. Borsodi kis faluban nőttem fel Kazincbarcika mellett, ahol a talicska furik, a szotyi meg makuka 🙂 így hacsak általános iskolába az osztályfőnök nem szervez szegedi feszti körképes kirándulást, akkor dolgozó rohanó felnőtt emberként nagyon nehéz lesz oda eljutni, vagyis nekem az volt. Velem nagyon egyszerű, mert ha a párom megkérdezi, hogy itt voltál már, azt láttad már, akkor a válasz nem. :*
Túristvándiból hazafelé tartva megkérdeztem Csabitól, hogy nagyon kiesik-e a Hortobágy hazafelé, mert nagyon megnézném, ha már ilyen messzire eljöttünk. Ő persze, hogy azt mondta, hogy nem, mert látta rajtam, hogy én ennek felettébb örülnék. Hmmm… vannak még lovagok higgyétek el! 😀
Nagyon izgultam egész úton, hogy én látni fogom a kilenclyukú hidat. El se akartam hinni, olyan voltam, mint egy kisgyerek. 🙂 Persze sokszor olyan vagyok, de ha valaminek örülök, akkor azt nem tudom letagadni. Debrecenen keresztül mentünk, így végre oda is eljutottam, bár amilyen nagy valamire számítottam úgy csalódnom kellett, mert nekem egyáltalán nem tetszett. Bocsánat a debreceniektől, de valószínűleg Kazincbarcikáról ugyanez lenne a véleményük. A tehetősebb réteg az Aranybika Hotelről ismeri, az egész ország pedig az augusztus 20-ai virágkarneválról, ami gyönyörű.
Egy kis történelem, hogy hogyan is alakult ki az a fennsík:
Közép-Európa legnagyobb füves pusztája a Hortobágyon lévő nemzeti park, 4 tájvédelmi körzetből és 19 önálló természetvédelmi területből áll. Vízi elő világa a leggazdagabb. Itt egész évben tilos a vízi madarak vadászata a védettség miatt. Helyes! A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya jellegzetesen magyar vonásokkal ruház fel. A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a 19. század vízrendezéseivel (folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása), a legeltető állattartással, az erdők kivágásával, felégetésével alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék hangulatát idézi. A valaha virágzó – a török hódoltság korában elpusztult – települések emlékét pusztarészek nevei őrzik.
A Hortobágy felszínét a Tisza és mellékfolyóinak áradásai formálták szinte tökéletes síksággá. Magasról szemlélve a táj, mint óriási szőnyeg terül el, közepén ezüstös szalagként kanyarog a Hortobágy folyó. A nemzeti park területe sík, csak néhol emelkednek ki alacsony halmok. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat (tudományos néven kurgánokat) emberi kéz alkotta, amelyeket a keleti sztyeppékről a középső rézkorban beözönlő nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek (halomsírok).
Az ártéri erdők és a puszta belsejében szórványosan található kisebb kerekerdők fajgazdag gémtelepeknek adnak otthont, de ritka ragadozó madaraikról is híresek. A kék vércsék mellett él itt kerecsensólyom és parlagi sas. Itt fészkelt először hazánkban a pusztai ölyv.
A kurgánok halmain élnek az ürge, fürj, menyét, hermelin. Itt él legnagyobb termetű madarunk, a túzok. Száraz, füves puszták madara a fürj, a fogoly, az ugartyúk, nedves szikfokok fogyatkozó számú madara a székicsér, kopár szikeseken fészkel madárritkaságunk, a szikipacsirta. Rétek féltett madárritkasága a csíkosfejű nádiposzáta.
A mocsarak és a halastavak gazdag vízimadárvilágot tartanak el, több mint 330 madárfaj él itt. Tavasszal és ősszel a költöző madarak tízezrei pihennek meg a környéken, ritka ragadozó madarak kíséretében. Hortobágy az ország legnagyobb „madárszállója”. Ősszel a darvak, vadludak vonulása figyelhető meg.
Nyílt vízfelületei a kárókatonák, barna rétihéja, récék, szárcsák, kormos-, fattyú- és fehérszárnyú szerkők; vörösnyakú és feketenyakú vöcsök számára kedvezőek, a sekélyebb vizű nádasokban bölömbika, nagy kócsag, kanalasgém, az igen ritka batla, nyári lúd és szép számban nádi énekesmadarak költenek. A ligeterdők kincsei voltak régebben a vegyes gémtelepek, ezek mára a nádasokba helyeződtek át. Fészkel itt a fekete gólya, és ragadozó madarak is. A Tisza magas partfalaiban költ a gyurgyalag és a jégmadár.
Az erdőkben a kidőlt fák helyben korhadnak el, ezzel életfeltételeket biztosítva a cincérfajoknak. Előfordul itt az erdei sikló és az erdei fülesbagoly is.
A rideg állattartás jelentősége napjainkra visszaszorult, bár a legfontosabb gazdasági ág napjainkban is az állattenyésztés. Ma már elsősorban génmegőrzés céljából és idegenforgalmi okokból tartják az ősi magyar szürkemarha-gulyát, a rackanyájat, a mangalicát, a magyar félvér lófajtákat, a parlagi baromfifajtákat (fodros tollú magyar lúd) és a magyar pásztorkutyákat, a pulit, a pumit, a mudit, a kuvaszt és komondort. A kuvasz, a komondor a szállást védte, a nyájat a puli,a pumi,és a mudi.
Útközben, azaz igazi „nagy semmi”, ameddig a szem ellát. Szépséges madarak, gémeskutak, marhacsordák, néha tanyákat láttunk, míg egyszer csak megérkeztünk a híres Kilenclyukú hídhoz.
A hortobágyi Kilenclyukú híd egy régi fahíd helyén épült klasszicista stílusban 1827 és 1833 között Povolny Ferenc tervei alapján. A híressé vált kilenclyukú kőhídnak, a történelmi Magyarország leghosszabb közúti kőhídjának a folyó két partján lévő, ún. ellenfalak közt mért távolsága 92,13 méter, míg teljes hossza 167,3 méter. A pusztai állathajtás könnyebbségére szolgált, hogy Povolny a feljárókat szélesedőre tervezte: a felhajtott gulyát, ménest a híd így mintegy kitáruló karként fogadta, megkönnyítve ezzel a jószágot hídra terelni igyekvő pásztorok feladatát. A település legnagyobb rendezvénye a minden évben augusztus 20-án összehívott híres hídi vásár, ahol minden hagyományos kézműves mesterség képviselteti magát. Megszemléltem a hidat messziről, közelről és pont ilyennek képzeltem el, van benne valami különleges, ami engem megfogott nagyon. Ez tényleg az amit látni kell, egyszer mindenféleképpen.
Annak idején nem volt itt település, hanem csak a híd a Hortobágy folyón és a partján álló Nagycsárda a kocsiszínnel. Csárda!!! Rágondolok, és újra eszembe jut, azaz isteni finom ebéd, amit Hortobágyi Csárdában ettünk. Szürke marha, bivaly, ponty, harcsa ételek közül bőséges választékot kínál a csárda étlapja. Az árak egy elég színvonalas étteremhez mérhetők 2 ezer forint körül kapsz főételt. Én szürke marha gulyáslevest és csülkös-velős szürke marha pacal pörköltöt tettem :-D, Csabi pedig Hortobágyi pandúrpecsenyét. Soha nem voltam az a nagy saláta és tápos csirke fogyasztó, meg úgy gondolom, hogy aki ennyit biciklizik, az megérdemel néha egy kis bűnözést. :* A csárda nagyon hangulatos hely, élő cigányzene szól, kockás terítő, piros mályva mindenhol, kedves kiszolgálás, finom ételek, ettől többet nem is kívánhattam volna. 🙂
Útravaló: Célirányosan vagy átutazóban, de álljatok meg és nézzétek meg a Kilenclyukú hidat, a tanyavilágot, a madár lesek egyikét, és ha tehetitek egyetek egy finom hortobágyi ételt a csárdában pl. szürke marhát vagy slambucot (pásztorétel).
Kommentek