Makuka földi meséi

“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok…” (Radnóti Miklós) Mindig azt mondogattam , hogy nem akarok külföldre menni nyaralni, amíg itthon nem voltam például Debrecenben,… Tovább »

Évek óta visszavágytam Túristvándiba, ahol még általános iskolás koromban osztálykiránduláson voltam és felejthetetlen napokat töltöttem. Barna tanár Úr felügyelete mellett kerékpárral bejártuk ezt a szép vidéket. Kigondoltam és elé álltam az Embör elé, hogy mi lenne, ha mi az egyik májusi hétvégén ide elmennénk bicajozni. Nem volt ellenére, így nagyon megörültem és elkezdtem szállást keresni… Tovább »

Barbara vagyok lassan 30 éve láttam meg a napvilágot a makuka földi Kazincbarcikán. Nő, lány, gyerek, építőmérnök, álmodozó, jó barát, kolléga, a lány aki olyan sokat beszél, hogy rosszabb, mint egy rádió, valaki szerelme, Édesanya lánya… ez mind Én lennék! 🙂 Nagyon hosszú út van már mögöttem, sok mindent megéltem, sokat álmodoztam, hogy egyszer majd…… Tovább »