Évek óta visszavágytam Túristvándiba, ahol még általános iskolás koromban osztálykiránduláson voltam és felejthetetlen napokat töltöttem. Barna tanár Úr felügyelete mellett kerékpárral bejártuk ezt a szép vidéket. Kigondoltam és elé álltam az Embör elé, hogy mi lenne, ha mi az egyik májusi hétvégén ide elmennénk bicajozni. Nem volt ellenére, így nagyon megörültem és elkezdtem szállást keresni és kutatni, hogy mit nézünk meg, hova menjünk el, hol aludjunk stb. Ráleltem a Vízimalom Panzióra, amit felhívtam és foglalási szándékomat jeleztem. Marika a panzió tulajdonosa, már az első beszélgetés alkalmával nagyon kedvesnek és látatlanban is szimpatikusnak tűnt. Rögtön elképzeltem milyen lehet, egy igazi kedves falusi asszony, mint amilyen az én Nagyim Cserépfalun. Eljött a várva várt indulás a Budapesttől több, mint 300 km-re lévő Túristvándiba. Bicajokat Pöttyöt és Mileszt felpakolva munka után el is indultunk. Hosszú volt az út, este érkeztünk meg, de valahogy amikor megláttuk a naplementét az kárpótlás volt az autóban eltöltött közel 3 órás útért. A szállás közvetlenül az Öreg-Túr partján fekszik. Lehet ide gyerekekkel, autóval, kenuval, csónakkal, biciklivel, motorral érkezni, mindegy Marika mindenki szívesen lát. Első este csak mi voltunk az egész panzióban és a két házőrző Szotyika, meg Bogár. Kiültünk a párommal Csabival a teraszra a csendet hallgatni és élvezni egymás társaságát a munka és a nagyváros zajától. Tücsök ciripelés közben megittuk a „sehol nem kapható már”, nekem mégis sikerült beszereznem Dúzsi isteni finom Fürtikéjét. Reggel szépen sütött a nap, és megcsodálhattuk, hogy milyen szép helyen is aludtunk az éjjel. Reggelit külön kellett fizetni, de rendelhettünk a sok házi finomság közül. Bátorkodtunk inni egy finom szatmári szilvapálinkát, meg persze szalonnás hagymás rántottát kértünk, aminek felettébb örültünk, mert éppen egy öt napos léböjt méregtelenítő kúrát fejeztünk be. Jól esett, éhesek voltunk.
Elindultunk a bicajokkal megnézni a következőket:
Túristvándi – Vízimalom
Túristvándi egyik jellegzetessége a XVIII. század végén épült vízimalom. Védett műemléki környezetével különleges látványt nyújt. Szerkezetét alulcsapós vízkerekek hajtják, a víz nem felülről folyik a kerekekre, hanem a kerekek lapátjai merülnek bele a folyó vizébe. Ez a megoldás Közép-Európában ritkaságnak számít.
A három vízkerék által meghajtott hengerszékei 1904-ben készültek, de mostani helyükre, a túristvándi malomba csak az 1927-ben végzett felújításkor kerültek. Az egyik hengerszék a gabonaszemeket megtöri, a másik pedig az így keletkezett darálékot, dercét őrli meg.
1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította, a malom szerkezete így működésre, és őrlésre alkalmas ma is.
Szatmárcseke – Kopjafás temető 
A református műemlékké nyilvánított temető Szatmárcseke egyik nevezetessége a népi csónakos fejfás temető. A községben született Korpás István fafaragó mester, a kopjafák készítője. Nevezetességei: A népi, csónakos fejfás református temető műemlék jellegű, páratlan látványt nyújt a közel 600, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.
Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonban romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakban vihették a temetőbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás, félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a fejfák százai nyújtanak. A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén, hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna.
Tiszakóród – Nagy bukógát; Sonkád – Kis-bukógát 
Az Alsó-Öreg-Túr és az Öreg-Túr több nagy kanyarja a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része. Sonkád község határában, a “Kis-Bukógát” után a Túr nyílegyenes, mély csatornaként folytatja útját, míg egy-két fordulóval eléri a Tiszát, néhány folyamkilométerrel Szatmárcseke előtt, az itteni duzzasztómű, a “Nagy-Bukógát”.
Tiszacsécse – Móricz Zsigmond lakhelye
A meredek hajlású, taposott szalmával fedett pici szegényparaszti lakóház a XIX. század harmadik harmadában épült, s néhány évig a Móricz család lakóhelyéül szolgált, bár az író nem itt született. Az író, Móricz Zsigmond szülőháza a falu másik végén, egy már korábban elbontott módosabb épület volt. Az épületben a századforduló szatmári szegényparaszti lakóházának berendezését és néhány Móricz-relikviát tekinthetnek meg az érdeklődők.
1966-ban nyílt meg a népi műemlékké nyilvánított házban az első, majd 1979-ben a második, felújított emlékkiállítás, mely részben paraszti enteriőrből, részben irodalomtörténeti kiállításból állt. Az 1997-es felújítás alkalmával a kisebbik szobában lévő irodalomtörténeti kiállítást is enteriőrnek berendezett kiállítás váltotta fel.
Maga az épület tipikus Felső-Tisza–vidéki szegény paraszti lakóház. Magas, meredek hajlású tetőszerkezet a Kárpátok népi építészetének alföldszéli lecsapódása. Az épület vályogfalú, taposott szalmával fedett, kicsi, háromhelyiséges lakóház. Az utcai szoba (az első ház ) két kisméretű ablaka közül az egyik az utcára, másik az udvarra néz. Berendezése a vidék szegényparaszti életmódját mutatja be.
Kölcse – Egyhajós templom
Az egykori Kölcsének az egyik legrégebben beépített, illetve egyben legmagasabban fekvő része a templom és környéke, amit erdők, mocsarak vettek körül. A templom környékét évszázadokon keresztül temetőnek használták.
Az egyhajós templom a 15. század második felében téglából és terméskőből épült román stílusban. A nyolcszög alakú szentély egykor csúcsíves bolttal lehetett ellátva. A boltozat gyámköveiből kiálló bordák még hét helyen látszanak, a nyolcadik helyen a szószékkorona miatt levágták. Valamilyen oknál fogva a templom teteje beomlott és 1646-ban gótikus stílusban építették újra. A romos templomot feltehetően Ráthi Judit úrnő restauráltatta. 1768-ban ismét renoválták a templomot, amit a mennyezet ládáján olvasható felirat igazol, mely szerint 1768-69-ben Kölcsey György és felesége, Komáromy Anna restauráltatták.
A templom előtt álló, 1791-ben készített fa harangtorony viszonylag alacsony törzsű. Alul a szoknya alatti rész teljesen zárt, fenn a galéria fölé nyolcszögletű sisakalj borul, ami ritkaság a Felső-Tisza-vidéken.
Nagyon szép falukon mentünk keresztül, kedves emberekkel találkoztunk. Tiszta, rendezett porták, beültetett kertek, legelésző állatok, illatos fák, bokrok, virágok… imádtam. Vízi madarak, békák kuruttyolása, gólyák, gyönyörű. Próbáltuk volna a szomjúságunkat egy helyi kis kocsmába csillapítani, de az nem igen akadt az utunkba vagy csak mi mentünk rossz felé. 🙂 Se lottózó szombaton délelőtt, se egy kocsma, igazából kis abc boltokat is alig láttunk. Sajnos ezen a környéken is elég nagy a munkanélküliség, így túl sok értelme nem is lenne üzemeltetni boltot, kocsmát. Ilyenkor még jobban felerősödik az emberben, hogy mennyire szerencsés, ha van állása. 54 km-t tekertünk egy részét kerékpárúton, de mivel nincs nagy gépjármű forgalom, így nyugodtan tekertünk a közúton.
Szállásunkra visszaérkezve már várt minket az előre megrendelt vacsoránk. Étlapon van a szatmári töltött káposzta, lángos, fánk, palacsinta, babgulyás, halászlé és még sok-sok finomság megfizethető áron. Én egy babgulyást, Csabi bográcsgulyást és ettünk szilvalekváros fánkot, és szilvalekváros palacsintát, ittunk sört és kb. 4.000.-Ft-ot fizettünk. Isteni finom volt. Ilyet nem kapsz a pesti éttermekben, csak a Mama konyhájából. Helyi asszonyok vezetik a konyhát és főzik finom tájjellegű szatmári ételeiket, utoljára sátras lakodalomban láttam ilyet gyerekkoromba. Nagyon jó volt nosztalgiázni. Eszembe jutottak azok az általános iskolaévek, jajjj de jó is volt gyereknek is lenni. Azt hiszem szervezni, kellene egy osztálytalálkozót a közeljövőben. Búcsúzáskor Marika keblére ölelt minket és két nagy cuppanóssal útnak eresztett minket és megköszönte, hogy itt voltunk.
Mi köszönjük, hogy itt lehettünk ezen a csendes, nyugodt, barátságos vidéken. Ajánlani tudom családoknak, mert Marika igazi család barát, cégeknek, baráti társaságoknak, szerelmeseknek. Gyertek kocsival, vonattal (Mátészalkáig), motorral, kenuval, bicajjal itt nem fogsz csalódni, maximum otthon, ha a mérleg, ha többet mutat a gasztronómiai élményektől. 🙂
Szállás: 4944. Túristvándi, Malom u. 3. Marika telefonszáma: +36 30 289 9808
Egy kis útravaló tanácsok: Kerékpár felszereléséről gondoskodni nem árt előre, mert a környéken nincs szerviz. Sárga mellény kötelező közúton. Naptej, mert 23 °C-ban is meglehet égni a napon. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: